2024-ben ezekkel a filmekkel és játékokkal szórakoztunk a legjobban

Nyitókép: Warner Bros. / Intercom, az év filmje, Dűne: Második rész 

Szeretem minden év végén összeírni, hogy mi volt rám a legnagyobb hatással, milyen zenék, könyvek vagy épp képregények fogtak meg leginkább. Természetesen minden lista szubjektív valamennyire, még azok is, amelyek pontszámokat, úgymond objektívebb forrásokat vesznek alapul. Egyfelől az a bizonyos egymilliárd légy is tévedhet, másfelől, ha van például 10 darab 95 százalékos videójáték, ki és hogyan, mi alapján dönti el, hogy melyik kerüljön a dobogó tetejére?

Így emiatt és a karácsonyra való tekintettel szépen kérek mindenkit, hogy ne emlegesse a felmenőimet, mert sajnálom is szegény szüleimet... meg egyébként sem illik, miközben én jószándékkal szedem össze, hogy mi mellett szórakoztam a legjobban. Hogy mi tűnt a legizgalmasabbnak. Hogy mi volt a legegyedibb – olyasmi, ami másnak nem jutott az eszébe. Vagy éppen a leghangulatosabb, hiszen az is nagyon számít. Igen, ez erősen szubjektív lista, mert a saját szememnek és érzéseimnek hiszek, de szívesen veszem a mások kedvenceit tartalmazó listákat. Nézzük is, hogy mik az év legjobbjai.

Helldivers 2 és Furiosa: Történet a Mad Maxből

Lehetnének a leghangosabbak vagy éppen a leginkább akciódús páros. Mert hát mindkettő hangos és mindkettőben a tömény akció és a látvány, az atmoszféra adja az alapot. George Miller az 1979-es kultfilm, a Mel Gibson számára komoly hírnevet jelentő Mad Max és folytatásai után 2015-ben élesztette fel a sorozatot, A harag útja pedig akkora lángra lobbant, hogy felégette a mozikat is. Nem csoda, ha sokan várták az idei mellékszálat, Furiosa eredettörténetét, amiben nem kellett csalódni.

Nem mondom, hogy ez a filmművészet csúcsa, de most nem is kifejezetten a művészetet jöttem éltetni, hiszen a kultúrából én többnyire a 'kult' részt kezelem, ahogy a többség már megszokhatta. És az Anya Taylor-Joy főszereplésével készült Furiosa, ahogy a Mad Max is, kult a javából. Pont úgy, mint a felülnézetes, egyszerűbb akciójáték folytatásaként született Helldivers 2, amely a csapatmunkát emelte új szintre, táplálkozva innen-onnan, még a Destiny videójátékból és Csillagközi invázióból is. Ezzel együtt bogármészárló, csapatos lövöldeként jobb vétel idén, mint egy Call of Duty vagy egy Starship Troopers.

Agymanók 2 és Frostpunk 2

A folytatások, amiktől tudtuk, hogy mit várjunk. Az Agymanók volt a 2010-es évek egyik legötletesebb és legviccesebb animációs filmje, amely az emberi és leginkább a gyermeki érzelmeket vitte vászonra, és noha a folytatás, a tinédzserek érzelmét bemutató Agymanók 2 után maradt egy kis hiányérzetem, a stúdió egészen jól vette az akadályt, hogy minőségi folytatással lepje meg az első rész rajongóit. Vicces, ötletes és aranyos, még akár tanulni is lehet belőle, de azért az első epizódot nem váltja le.

A lengyel 11bit Studios is hasonló útra lépett a Frostpunk második részével. Az első a PC-s stratégiai játékok egyik legjobb és legegyedibb darabja, aminél a fagyott világban kell megmaradt civilizációnk utolsó túlélőivel olyan várost építeni, mely képes szembeszállni a természet gyilkos erejével. Ehhez pedig nehéz döntések vezetnek, akár komoly morális kérdések mellett. A Frostpunk 2 pedig lényegében ezt az irányvonalat viszi tovább, csak a még több, még jobb elvén, ott és annyit változtatva, ahol és amin leginkább kellett, ezzel még jobban csiszolgatva és tökéletesítve az egyedi ötletet és megvalósítást.

Eretnek és Indiana Jones and the Great Circle

Ha valaki idén intelligensebb, elgondolkodós ideglelésre vágyott, annak a Bohócrém helyett az A24 stúdió környékén kellett keresgélnie. A Hugh Grant főszereplésével készült Eretnek című thriller/horror egy egyszerű alapsztorira épül, miszerint két fiatal hittérítő lány egy házaspár otthonába belépve a vallásról és Jézusról szeretne beszélgetni. De mint kiderül, a házban csak a férfi él egyedül (vagy mégsem), ráadásul nem is olyan barátságos, mint ahogy mutatja. Nem mellesleg a vallásoknak sem túl nagy rajongója.

Tanulságos, filozofikus vita születik az alapszituációból, ami a filmet minden hibája ellenére kiemeli az átlagból, a remek színészek és megoldások pedig ezt a kicsit összeomló végjáték ellenére is a felső kategóriába emelik. Nem utolsó sorban manapság külön tiszteletet érdemelnek azok a filmek, amelyekhez nem a diverzitás nyújtja az alapot, hanem valami tényleges történetet próbálnak elmesélni, a fehér és hetero emberek degradálása nélkül. És bizony Indiana Jones is rendelkezik történettel, nem is eggyel, az év végére beesett belső nézetes akció-kalandjáték pedig ügyesen indít az egyik legismertebb kalandjával, hogy utána újabbat mutasson be. Látványos, hangulatos, a téma kedvelőinek nagyon ajánlott játékról van szó, ami ráadásul 15-25 órára kitart.

Dűne: Második rész és Warhammer 40,000: Space Marine 2

Régen sem volt másképp, de manapság néha talán még sötétebben látjuk a jövőt, mint máskor, a Frank Herbert regényéből, Denise Villeneuve rendezésében készült 2021-es film folytatása pedig szintúgy nem túl vidám jövőt fest a vászonra. A Harkonnenek császári segítséggel szinte kiirtják az Atreides-házat, de a megmenekült herceg a próféciák által megjövendölt kiválasztott szerepébe lépve nemcsak a helyi harcosok élére áll, de úgy tűnik, hogy valóban új jövőt teremthet az Arrakis bolygó számára.

A Dűne: Második rész atmoszférájával és látványvilágával úgy épít világot, hogy annak szinte észrevétlenül válunk a részévé, ezzel pedig szinte egészen más ligába kerül, mint a legtöbb, moziba kerülő alkotás. Ha pedig a császár szóba került, a Warhammer grimdark sci-fi univerzuma még a Dűne jövőképénél is sötétebb világot fest le, tele vérvörössel és a halál feketéjével, mégis, az óriási űrgárdistáknak és az alien-szerű tiranidáknak, vagy épp a káosznak hála aki egyszer belekóstol a 40. évezredbe, az onnan már nehezen szabadul. A Space Marine 2 ráadásul nagyobb és látványosabb, mint elődje – hatalmas, gótikus épületeivel, vadregényes tájaival, özönlő ellenfeleivel és kooperatív játékmenetével az év egyik legélvezetesebb virtuális kalandja.

A Megalopolisz és az Astro Bot

A Dűne: Második rész egy másik liga, ráadásul sokkal inkább tökéletesnek mondható, mint Francis Ford Coppola évtizedek óta dédelgetett álma és magnum opusa, de miért is kéne ahhoz tökéletesnek lennie valaminek, hogy igazán jó legyen? Mi talán tökéletesek vagyunk? Hibátlanok? A Megalopolisz pedig egészen más, mint amit manapság a moziban megtalálunk, de pont azért, mert a mai közönségfilmek helyett képeivel és zenéjével sokkal inkább a klasszikus, békebeli mozik monumentális világát idézi meg. Megalomán, látványa és szereposztása szempontjából is nagyzoló kritika az új Róma bukásáról,

Kár érte, én mindenesetre extrán fizettem be rá a moziban, újból beülve a nézőtérre, ezzel is támogatva a rendező álmát, ami valahol sajnos egzisztenciális rémálommá vált. Kevésbé rémes viszont Astro, a robot visszatérése a Sony platformján, hiszen az Astro Bot hibátlan platformer, műfajának talán valaha készült legjobbja, mely változatosságával, hol könnyed, hol opcionálisan nehezebb kihívásaival és kedves stílusával egyszerre lehet a család minden tagjának kedvence. Jelentem, nálunk a gyerek éppen úgy odáig van érte, mint mi, felnőttek, ráadásul semmi zavaró elem nincs benne, az egyetlen komoly hibája pedig az, hogy a végére lehet érni. A grafika nagyon jó, ahogy a különböző világok is ötletesek, így ez az egyik olyan exkluzív játék, ami miatt továbbra is érdemes konzolt, egészen pontosan PS5-öt venni.

Futottak még

Ha esetleg ajánlásként nem lenne elég, amiről írtam, tudok mondani további filmeket és játékokat. A szer Demi Moore-ral elég szélsőséges a végére, de a tonnányi gusztustalanság, a literekben mért vér és az elnyújtott játékidő alatt nemcsak a kiváló operatőri munka rejlik, hanem egy erőteljes kritika is, amire érdemes lenne odafigyelni. A Bohócrém karácsonya ezzel szemben nem sok mondanivalót tartalmaz, inkább amolyan bűnös élvezet a trancsírhorror kedvelőinek, miközben fittyet hány a politikai korrektségre, protéziseivel és praktikus effektjeivel pedig a régi horrorok világát idézi meg a ma moziba kerülő borzadályokkal szemben.

A Tekken 8 pontosan azt hozta verekedős videójátékként, amit vártunk tőle, sőt talán még többet is, hiszen jómagam a Street Fightert és a Mortal Kombatet mindig jobban értékeltem, ez az epizód azonban azokkal szemben is simán felveszi a kesztyűt. Mind látványban, mind változatosságban, mind harcrendszer terén a legjobbak között a helye. Nem utolsó sorban a szerepjáték Final Fantasy VII Rebirth is nagyszerű lett, ami a méltán híres Final Fantasy VII 2020-as remake-jét folytatja.

De a nagy kérdés még a lista mellett is az, hogy neked mik voltak a kedvenc filmjeid és videójátékaid?